Váliumadagoló

A nyári forróság hömpölygött a tikkadt belvárosi utcán, egy lélek sem volt jelen.
Az egyik bérház francia erkélyének korlátján egy futó muskátli bágyadozott,
nyár vége lévén, életét bevégezvén érzvén vén leveleivel szomorúan kókadozott.
A korlát pedig tüzihorganyzott.

.: gordon írta 17:40-kor

2010. november 6., szombat

Senki sem segít. Nem tud, nem akar, mindegy.. egyedül vagyok, EGYEDÜL! Minden és mindenki olyan távoli. Egyedül és még ennek is a fele, ami vagyok. Jelena hiánya felemészt. Olyan így a lét, mint egy dió, aminek csak a fél bele van meg. Várakozással teli napok tömkelege, egyik a másik után. Kétségbeesés – Jelena nem jön vissza. Megkeresem, utánamegyek és bocsánatot kérek. Végigjárok minden helyet ahol valaha megfordultunk, valahol csak ott lesz. De hol kezdjem? Mégcsak térképem sincs, mindig is nála volt a térkép, elvitte magával. Merre induljak? Hát a forrástól. Meg kell néznem alaposan majd mindent, nem hagyott-e valami jelet maga után, egy nyomot, amit követhetek. Félek, hogy embertelen lesz.

.: gordon írta 21:28-kor

2010. szeptember 28., kedd

.: gordon írta 20:09-kor

2009. augusztus 28., péntek

Jelena kiszabadult. Menni akart, hát elengedtem, feltörtem a pecséteket a ládáján, amibe zártam. Nem volt jogom bezárni, mégis megtettem. Csak remélhetem, hogy egyszer megbocsát és visszatér. Mi együtt vagyunk Én. Ő a fiam, a lányom, a testvérem, én vagyok az. Amit ő kihasított belőlem az ugyanúgy az enyém, nem dobhatom el. Felelős vagyok értünk. Felelősek vagyunk értem.

.: gordon írta 13:05-kor

2009. augusztus 26., szerda

Egy évvel ismét közelebb a végéhez. Sok színes építőkockából állt a vár, de csaknem teljesen széthullott. Nyugtalanul járom körbe a kockahalmot, néha felveszek egyet belőle, és eszembe jut mikor raktam a helyére és miért, de már nem tudom, hol volt a helye.. A sok kis kocka ott porosodik. Egyik se tudja, ki volt a szomszédja, az alatta, a felette, a mellette lévők. Egyedül vannak, és egymagukban nem érnek semmit. Értéktelenek. Mehet az összes a kukába. Talán legközelebb tervrajz is kéne.

.: gordon írta 20:59-kor

2009. május 29., péntek

Minek is beszélek, ha nem figyel senki? Ha figyel is valaki, nem érti mit mondok.

.: gordon írta 20:31-kor

2009. február 17., kedd

.: gordon írta 21:26-kor

2008. december 31., szerda

Jelena fáradtan ébredt, háta görcsösen fájt, szemét véresre karcolták az álomképek. Sosem pattant ki rögtön az ágyból ébredés után, de ma nem akart egy percig sem ott feküdni tovább. Kivételes nap volt, érezte ő ezt jól. Alig telt el néhány perc, máris a belvárosi utca tömegét hasította. Az emberfolyam kettényílt előtte, majd megdermedve meredtek rá hátulról - a sok pillantást egy-egy késszúrásként érezte a hátában. Jelena egyre dühödtebben rohant, ajkát tajtékzó üvöltések sora hagyta el, nem akart más, csak elmenekülni a világ, az emberek undorító zaja elől. Az utcának azonban nem volt vége, de honnan is tudhatta volna ezt a kétségbeesett lány? Életét csak egy zsákutcának tekintette, egy szűk kis sikátornak, aminek egyre közeledett a végéhez. Ölni akart - meggyilkolni mindent és mindenkit, ami a múltjával kapcsolatos, a szép évekkel, amikor még sütött a nap, fájdalom nélkül ébredt reggelente, tele volt tervekkel és a bánat még nem tudott megbújni ráncmentes arcán. Túlságosan is szép emlékei voltak, mardosták a lelkét, nem bírta tovább. Fejek hulltak a lába elé, a fröcskölő vér beborította a díszburkolat szimmetrikusan elrendezett köveit, hörgés és sikolyok visszhangoztak oda-vissza a magas falak között. Talán egyszer vége? Nem, tévedett. Az utcának nem volt vége, és Jelena csak rohant és rohant tovább az üres csendben, melyről nem lehetett eldönteni, hogy az ő lelkéből jött, vagy épp oda tart...

.: gordon írta 1:09-kor

2008. augusztus 14., csütörtök

.: gordon írta 20:22-kor

2008. március 21., péntek

.: gordon írta 5:53-kor

2007. július 9., hétfő

Megint a Membrán mellett állok. Már ahogy közeledek felé, elszorul a torkom, a szemem könnybe lábad, és érzem a túloldalról átsüvítő tudathuzatot. Talán lyukas a Membrán? Hát persze, milliónyi apró lyukból áll, melyek anyagot fognak közre. Ez a Membrán: üres térben milliónyi apró anyaglyuk. Nagyon szeretnék átkerülni a túloldalra, de nem megy. Még kevés bennem az üresség, és az eloszlása sem megfelelő, ahhoz, hogy a testemen átáramolhasson a Membrán milliónyi anyaglyuka. Addig is állok mellette, vágyakozva tapogatom, és szívom magamba az Univerzum illatát.

.: gordon írta 13:22-kor

2007. május 26., szombat

Fuldoklom. Nagyon sokan meg akarnak menteni, de köszönöm, majd én egyedül kiúszok a partra, ha egyszer meglátom a horizonton. Veszélyes dolog felszállni egy hajóra, te odaadod a bizalmad, a hajó viszont nem arra visz majd, amerre szeretnél menni. Előfordul, hogy valaki leugrik egy hajóról, és valameddig együtt úszunk, de aztán rendszerint szétválunk. Tudtad, hogy a tenger mennyiféle állatkát rejt, amit a hajóról sosem látnál meg? A víz íze sós, akárcsak a könnyé. Alulról más a színe. Érintése körbevesz, és bőrödön ott lesznek a kristályok, azután is, hogy kiúsztál a partra. Lemoshatod, de csak vízzel lehet..

.: gordon írta 20:37-kor

Ki vagyok én? Kik voltak a felmenőim? Kik a barátaim? Miért nem vagyok fenn az iwiw-en sem?

.: gordon írta 20:22-kor

2007. február 6., kedd

.: gordon írta 21:54-kor

2006. december 21., csütörtök

Van egy nagy problémám. Úgy hívják, hogy borászat. Egy nagy képi zavar az egész. Miért hívják fehérbornak a szemmel láthatólag sárga színű bort? Az édes bor ellentéte miért nem a savanyú bor? A száraz megnevezés elég furcsa, én még sosem tapasztaltam száraz bor ivása közben, hogy olyan száraz, szájösszehúzó hatást váltana ki, mint egy éretlen datolyaszilva, vadkörte vagy fügekaktusz gyümölcs, amibe óvatlanul beleharapunk. És mi az, hogy kókuszízű a bor? Őszibarackzamat, ananászjelleg, sajt meg dió? Jajnemár.

.: gordon írta 17:32-kor

2006. december 20., szerda

Sajnos idén is van vizsgaidőszak. Pl holnap megyek vizsgázni, meg holnapután is. De valami van a fejemmel, olyan furcsán érzem magam. Mintha az agyam rögzítése megszűnt volna, és úszkálna meg forogna ott benn valami viszkózus lötyiben. Kéne még holnapra pár képletet átnézni klimatizálásból, a szellőztetés fejezetből. Bár szellőztetni mindenki tud, minek ahhoz képlet? :)
Pénteken borászatból lesz vizsga, hát majd holnap elkezdem azt is tanulni.. Nem túlságosan érdekel. Mint ahogy az állattenyésztés sem. A zh-m 3-as lett belőle, és azt nem ajánlják meg, mennem kell szóbelizni pfff. Eddig a számvitel sikerült, arra kaptam egy ötöst. Hétfőn kiértékeltem a T táptalajaimon fejlődött növényeket, de mivel na mindegy.. szóval nem szedhettem ki őket a lombikból, és úgy kellett lemérnem őket. Micsoda tudományos precizitás. Nagyon béna ez a félév. És én megin dperessziós vagyok szokás szerint.

.: gordon írta 20:35-kor

2006. november 25., szombat

Minden nap egy alma az orvost távol tartja. Haha. Sőt, méginkább napi 300 gramm gyümölcs, de mi lesz az eufória adagommal? Az eufória adagomat követelem! AKAROM, MOST! Szerdán iszonyatos gyűlöletet éreztem, ahogy mentem keresztül az aluljárón, ahogy felszálltam a villamosra, ahogy leszálltam róla, ahogy mentem a járdán, ahogy arrébb akartam állni, ahogy nem állhattam oda a térben, ahova szerettem volna. A tömeg. Mindenhol csak tömeg. Óriási, sok, sűrű, fullasztó. Lábak - csattogós, klaffogós, kopogós, csoszogós, műanyag protézises; fejek - vigyori, bugyuta, debeverném, esztelen, szenvtelen; karok - bőrborítású, textiles, műanyagos, hozzánemérnékes, késsellevágnámos; kezek - tömpe, koszoskörmös, agyonékszerezett, rózsaszínpillangóskörömlakkos, kampós; szemgolyók - rámpislantó, rámtekintő, rámnéző, rámbámuló, észre sem vevő. Hol a szépség? Múlt héten még megvolt. Eltűnt. És magával vitt belőlem egy darabot.

.: gordon írta 11:24-kor

2006. november 24., péntek

A Wesselényi és a Nagy diófa utca sarkán van egy jó kis teázda, hangulatosan berendezve, mostanában sokszor mentem oda, tetszik. Kivéve azt a citromos sütiizét, olyat nehogy rendeljen valaki!!! Olyan a teteje, mintha purhabbal lenne borítva.